„Nem hiszek a nagy célokban. Nem az a fontos hova akarok eljutni, mit akarnék elérni. Az út a fontos, a kis célok, a most készülő, és a következő munka.”

Festői és grafikai munkásságának két forrása van: az építészet rendje és a népművészet tisztasága. Az architektúra a kompozíció szerkezetében érvényesül, a népművészeti hatás a művek formakincsében és szellemében. E két tényező sajátos kapcsolatával az ember hagyományőrző és alakító erejét bizonyítja. Díszlettervezéssel, murális és köztéri feladatokkal is foglalkozik.

“A hatvanas években mindent meg akartam festeni. Ma már csak azt a keveset, amiben a minden benne van. Lassan hatvan éve ugyanazt csinálom, csak az anyagán és technikán változtattam.
A megismerhető, tapasztalható és a csak sejthető, nem ismert világ kettőssége (ráció és emóció, rend és káosz) a festői témám.
Úgy érzem és hiszem, e mostani munkáim jobbak, mint a tegnapiak, de bízom benne, hogy rosszabbak, mint amit holnap fogok festeni.” – Erdős János

Pécsett végezte építőipari tanulmányait, majd a pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett oklevelet. Mesterei: Bizse János, Martyn Ferenc. 1962-ig építészként dolgozott, majd a pécsi Művészeti Gimnázium művész-tanára lesz, az alkalmazott grafikai szak vezetője 1998-ig, nyugdíjba meneteléig.

19 díj és kitüntetés birtokosa. 95 egyéni kiállítása volt és mintegy 500 csoportos kiállításon szerepeltek munkái itthon és külföldön, Oslótól Splitig, Párizstól Clevelandig. Több település címerét és arculattervét készítette, valamint számtalan színházi előadás és TV játék kosztüm és díszlettervét, könyvborítókat.